Természetszeretet és magával ragadó kreativitás: logótervezőnk, Sengsavane Chounramany

savane

Teknős, lepke és virág került projektünk logójának középpontjába, a logóverziókat egy fiatal magyarországi dizájner, Sengsavane Chounramany tervezte.

02_mocsai_teknos
01_tuzlepke
04_virag
Savane-nak nemcsak a neve nem mindennapi: amellett, hogy tehetséges grafikus, fest, ékszereket tervez, gitározik és énekel. Utcazenészként körbejárta már Európát, kedvesével – aki egyébként romániai – számos nagyvárosban zenéltek Bécstől Brüsszelig és Koppenhágától Oslóig. És ez még nem minden: angol nyelvű utcazenész-blogjukon nemcsak élvezetes, szubjektív beszámolók olvashatók, hanem roppant hasznos információkkal is szolgálnak mindazoknak, akik hasonló tervet forgatnak a fejükben. Hol van szükség engedélyre, melyek a legjobb helyek, hol fordul meg a legtöbb turista, sőt, milyen dalokat preferálnak egy adott városban: a Ready for Busking kötelező olvasmány leendő utcazenészeknek. De térjünk vissza Savane-ra, a logótervezésre, alkotói módszerére és a természetvédelemre.

Az eredeti zöld teknősös logóban engem az fogott meg, hogy az ikonikussá vált recycling-jelet ruházta föl még néhány további jelentésréteggel: a természet örök körforgása, a gondoskodás, szeretet mint győzedelmeskedő erő. Hogy dolgoztad ki a koncepciót, mi volt a kiindulópontod?

Sengsavane Chounramany: – Az alap gondolatmenet az volt, hogy találjak egy olyan szimbólumot, ami mindenki számára a környezetvédelmet jelenti. Először a védelmező emberi kéz volt az, ami eszembe jutott, de ezt a fajta ábrázolást már nagyon sokan felhasználták, és én valami új, figyelemfelhívó logót akartam létrehozni. 2-3 nap is eltelt úgy, hogy semmire sem jutottam, mikor végül beugrott a recycling jel, és innentől kezdve jöttek az asszociációk. Ennek az eredménye lett a teknősös logó.

Mennyire áll közel hozzád a természetvédelem, környezetvédelem?

Itthon próbálunk minél környezettudatosabban élni. Az újrahasznosítható hulladékot külön tároljuk, és próbálunk odafigyelni az energiafogyasztásra és vízhasználatra. Persze innen még sokat lehet fejlődni. Másrészt szeretek a természetben lenni. Nyáron, ha tehetem, sokat megyek túrázni Európában.

savane2

Hogyan találtál a pályázatunkra?

Az interneten bukkantam ra, amikor grafikai pályázatokat kerestem, hogy elkezdjek dolgozni.

Általában hogyan dolgozol, mi az alkotói módszered, esetleg rituáléd? Hol, milyen körülmények között szeretsz dolgozni, és mi az, ami nélkülözhetetlen egy jól sikerült projekthez?

Egy projekthez általában úgy kezdek neki, hogy a lehető legtöbb információt összegyűjtöm az adott tárgyról (irodalom, képek, videók stb.), majd előveszek egy fehér lapot és firkálgatni kezdek. Általában több oldalnyi használhatatlan rajzot készítek, mire rátalálok a megfelelő ötletre, de előfordul, hogy az első próbálkozásra megszületik az elképzelés és utána már “csak” meg kell valósítani.

Az igazat megvallva nincs bevált, alkotói módszerem. Egy jó elképzelés akármikor jöhet, ebéd közben, egy séta alkalmával, vagy akár a semmiből. Nem lehet erőltetni vagy rágörcsölni egy projektre. A legjobb ötletek spontán jönnek.

23 évesen melyek azok a megvalósítások, eredmények, amire büszke vagy? Igen, ez a dicsekvés helye:)

Hogy őszinte legyek, most augusztusban kezdtem neki az önálló grafikusi munkának, szóval a szakmában nem túl sokat tudok felmutatni. A Natura2000 az első projektem, ezért ez mindig különleges lesz számomra.

Miután befejeztem a középiskolát, másfél évig dolgoztam egy licenses gyermekruhagyártó cégnél grafikusként, majd a következő két évben kisebb-nagyobb megszakításokkal Európában utcazenéltem a barátommal és próbáltunk minél többet látni, tapasztalni a gyönyörű kontinensünkből.

Talán büszke vagyok arra, hogy megtanultam, hogy kell küzdeni egy célért, és megbékélni, ha mégsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy én akarom.

Mik a további terveid? Hol látnád magad szívesen mondjuk 5 év múlva?

Remélem, el tudok helyezkedni szabadúszó tervező grafikusként. Következő évben próbálunk barátommal elhelyezkedni Ausztriában, szóval a jövő eléggé bizonytalan és kihívásokkal teli.

Ki a kedvenc művészed, dizájnered? Ki, mi inspirál – irodalomban, zenében, képzőművészetben, építészetben, civil mozgalomban?

Azok a művészek inspirálnak, akik erős képi világgal rendelkeznek, és érzéseket, hangulatokat tudnak átadni a közönségnek vagy egyszerűen egyedi, újszerű ötleteik vannak. Kedvenceim közé tartozik Storm Thorgerson, Milton Glaser, Stark Attila és még sorolhatnám. A képzőművészetben az impresszionisták a favoritjaim, de ugyanúgy rajongok Salvador Dalí, René Magritte és Alfons Mucha műveiért is.

09_dreaming
Savane munkáiból további ízelítőt ezen a linken találhatsz
earringsFejlesztés alatt álló portfólióoldala itt érhető el

Kedvenc városod, Magyarországon és külföldön?

Kedvenc magyarországi városom Budapest és Szeged, mert csodaszép városok, és mert ezen a két helyen nőttem fel. Európában nem tudnék csak egyet megnevezni, mert nagyon sok értékes élmény köt különböző helyszínekhez. Bécs, Graz, Berlin, Lübeck, a norvég fjordok, Chamonix, Gorge du Verdon és még sorolhatnám.

Amikor jelentkeztél a pályázatra, azt hittük, valaki álnéven ír – nem túl gyakori név ez magyar nyelvterületen 🙂 Feltételezem, számodra zavaró, hogy egzotikumként tekintenek a nevedre, miközben neked meg természetes, hogy így hívnak. Hogy viszonyulsz a nevedhez?

Én szeretem a nevemet. Néha talán még előny is, hogy kitűnik a többi közül. Például ez egy jó kiindolópont egy beszélgetés nyitásához egy idegennel 🙂 Kiskoromban sem volt vele gondom, mert a környezetem nem érzékeltette velem, hogy probléma lenne. Igazából viccesnek találtam, hogy mások nem tudják kiejteni.

Hogyan viszonyulnak általában az emberek hozzád, mennyire befogadóak? Volt-e olyan tapasztalatod, hogy valakiben annyira működtek az előítéletek az “idegenekkel”, “bevándorlókkal”, “pirézekkel”, “nem-igazi-magyarokkal” szemben, hogy emiatt elutasító volt veled? Hogyan lehet kezelni ezeket a helyzeteket?

Anyukám magyar és az apukám laoszi. Mivel Magyarországon élünk, ezért teljes mértékben európai (magyar) nevelést kaptam, és számomra is a keleti kultúra egzotikumnak számít. Tehát jól integrálódtam. Szerintem ezért nem is értek támadások a származásom miatt. Nagyon ritkán (évente 1-2 alkalommal) a kevésbé iskolázottak megszólnak az utcán, de nem én vagyok az egyetlen, akibe csak úgy belekötnek. A legjobb ilyenkor csöndben tovább állni.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s